Milyen legyen a gyerekszoba? Láttam Pinteresten egy csomó szuper képet, olyan tökéletes lenne… Tényleg? Nézzünk egy kicsit a képek mögé, gondoljuk át, mi egy baba/kisgyerek igénye, és elspoilerezem: a Pinterest és a valóság között óriási a szakadék ebben a témában.
Kezdjük a legfontosabbal, a babával vagy kisgyerekkel, mire is van szüksége: ágy, szekrény, játéktartó, fotel (ez inkább a szülőnek), komód, pelenkázó, könyvespolc, kisasztal kisszékkel, íróasztal. Az, hogy ezen belül pontosan milyenre, mennyire, mekkorára van szüksége, az egyrészt háztartásonként, szokásonként változó, másrészt vannak korosztályi sajátosságok, amik nagyjából 2 évente változnak, ahogy van egy-egy korszakváltás vagy fejlődési ugrás:
- babakorban főként a szülő kényelme az elsődleges, praktikusan, kényelmesen el tudjuk látni a babát a mindennapokban
- nagyjából 1,5-2 éves kor körül jön egy váltás: elkezd játszani, elindul, könyveket lapozgat, és lassan a babaágy helyét is átveszi a kisgyerek ágy, a pelenkázóét pedig a kisasztal
- 4-5 éves kortól jönnek a kis mütyür játékok, a kisautók/babák, csupa apró játék és hozzá a kellékek, amik elvesznek a régi, nagyobb babajátékok tárolóiban. Egyre több könyv kerül elő, és a saját alkotásoknak is érdemes helyet találni, lesz bőven mit kirakni 🙂
- Az iskolás kortól újabb nagyobb váltás: kisasztal helyett íróasztal, kisgyerek ágy helyett bekerülhet a felnőtt méretű ágy, lehetőleg kinyitható verzióban, ha kisbarátok is érkeznek ottalvós bulira 🙂 és a mütyür játékok helyett egyre több a könyv, a legó…
És ezen a ponton még el sem érte a 10 éves kort, de már 3-4x átrendezhettük, újratervezhettük a szobát.
Hogy ez ne legyen anyagi csőd, mi a megoldás? Két alapszabályt tartsunk szem előtt, és akkor biztosan beálltunk a jó irányba:
- A kevesebb néha több. Ez itt fokozottan igaz, a néha szócskát akár törölhetjük is.
- Kombinálhatóság. Olyan alapbútorokat válasszunk, amihez később egy másik, akár évekkel később vásárolt bútor is illeni fog, ne itt válasszunk spéci festést, nehezen levadászott különleges fa mintázatú garnitúrát, vagy olyan beépített bútort, ahol mindent kell cserélnünk, ha csak egy elemen is szeretnénk módosítani. Inkább a tapétával/festéssel, kiegészítőkkel, könnyen cserélhető dekorelemekkel, textíliákkal csempésszünk stílust a szobába.
Felvértezve a tudással, nézzük meg a gyakorlatban is, hogy lehet tökéletes gyerekszobánk, és jöjjön egy kis “hibakereső” játék! (Képek forrása: Pinterest)
Csodaszép… csodacsajos, ez nem is kérdés. De vegyük elő a kritikus énünket:
- Az ágyat, ha kinövi a kislány és cserélni kell, a teljes fal és beépített szekrények bontandóak.
- Íróasztal helyett egy ovisnak praktikusabb olyan asztal, ahova többen is odaülhetünk, így a beépített íróasztal helyett mást megoldást választanék.
- A pasztel színű (dísz)tárgyak nagyon szépen mutatnak a fotókon, de egy gyereknek nincs szüksége ezekre, helyette játékok lesznek, amik néha kifejezetten harsányak. (Bele sem merek gondolni mi van, ha a kislány kedvenc alvós állata esetleg egy narancssárga kacsa. 🙂 )
- Pozitívum: nincs telezsúfolva, nincs túl sok inger, sem játékkal, sem dekorációval.
Hasonló karakterű, de ezekre megoldást nyújtó ötlet:
Érkezik a következő versenyző:
Huhh… hol is kezdjem? Sok… nagyon sok… mindent is bele akartak zsúfolni ebbe a térbe…
- Kinek készült a szoba? “Nagylányos” az ágy, de jobb oldalon a sarokban megbújik a pelenkázó komód.. Vagy az ágy, vagy a komód nem stimmel.
- Ahogy az előzőnél is előkerült a téma, egy óvodásnál lehetőleg ne a falnak néző íróasztalt válasszunk, úgy nehezebb együtt játszani.
- Nincs egy szabad falfelület sem: hangulatvilágítások, álmennyezet, polcok, hegyek, felhők, faágak, gömbök, házikó… így nehéz lenne koncentrálni még nekünk is, hát még egy kicsinek…
És persze fiúsból is találunk hasonló ínyencségeket:
- 5 évre előre megvan az összes játék
- Egy firkányi szabad hely sincs a falon
- Pozitívum: szabadon álló, jól kombinálható bútorok
De ne csüggedjünk, sok sok jó példa is van előttünk, csak szemléljük kritikusan a képeket, amiket találunk: kevés dísz, könnyen variálható bútorok, és persze a ma nagyon divatos, így kihagyhatatlan házikó ágy.
És a végére még egy bölcsesség: szuper dolog a tematikus szoba, de ne felejtsük el, hogy ritka az olyan gyerek, aki legalább 1 évig ugyanazért lelkesedik, így ha ilyenre vállalkozunk, kalkuláljuk bele, hogy nem fog sokáig tartani az öröm… Személyes élményem a kiskutyás tapéta, amit kikönyörögtünk a szüleinktől a szobánkba 6 évesen, de kiskamaszként már büntetés jellegűvé vált, hogy nem cserélik le. 😀
